Általában nem hiszek abban, hogy álmunkban megjelenő dolgok majd megvalósulnak vagy, hogy az univerzum üzenne így. Az álmodás mechanizmusa részben megoldott, bár biztos, hogy van még mit megfejteni.

Erre ma reggel úgy ébredtem, hogy kellemetlen álmom volt. Egy teremben voltam, ahol pár emberrel beszélgettem aktuális politikai kérdésről és épp meggyőzni akartam valakit. Tényeket felvonultatva és rámutatva, hogy beszélgetőpartnerem más helyzetben az érvelésemet simán magáénak érezné, de mivel imádott vezetőit éri kritika, így élből veti el azt.
Az álmot kidörgöltem a szememből, de az agyamból nem tudtam. Az elmaradhatatlan Facebook-on egyszer csak a fent linkelt HVG-s cikk jött velem szembe. Érdekes dolgokat tudtam meg belőle. Mindet tapasztaltam már, akár magamon, akár másokon.

Talán a sok érdekes dolog közül a végső tanulságot osztanám meg elsőnek:
Akkor tudunk érdemben a leghatásosabban konszenzusra jutni, meggyőzni, rávenni az álláspontja kritikus szemléletére a másikat, ha jóindulattal viszonyulunk a másikhoz. Fontos a sarkos nézőpontoktól mentes érvelés, inkább az árnyalva kifejtett nézőpontok amik hatásosak. Természetesen a mind a két fél részéről jelenlévő tisztelet, kíváncsiság és pozitív megerősítések is jót tesznek a beszélgetésnek.

Értelemszerűen az embernek belátni, hogy eddigi elképzelései, világlátása hibás vagy esetleg korrekcióra szorul elég nehéz. Konkrétan fizikailag. Kutatások bebizonyították, hogy az ellentétes nézőpont érveinek meghallgatását foghúzáshoz hasonlították a kutatásban résztvevők. Így gyakorlatilag egy ösztönös gát van bennünk az ellen, hogy belássuk, ha nem jól látunk valamit. Erre azt mondták a kutatók, hogy az agyunk nem fejlődött olyan módon, hogy az ilyen logikai zsonglőrmutatványokat oldjon meg, hanem a közösségbe való beilleszkedést segítse Nem mellesleg a csoporton belüli kommunikációt és együttműködést. Gondolom itt arra gondoltak, hogy az azonos állásponton lévő közösségbe való beilleszkedésben segít. Ősember Pista hiába illeszkedett be egy csoportba, ha azt gondolta, hogy ordítással kell felvezetni a mamutvadászatot (ezzel elriasztva a zsákmányt) és ezen a szokásán a többszöri vadászat előtti meetingek és egyéb kommunikációs gyakorlatok hatására se volt hajlandó változtatni.

Az ideológiai buborékunk (van ilyen kifejezés) szétpukkasztása tehát fájdalmas és úgy néz ki, hogy ösztönünk ellen való cselekedet. De akkor mit is tehetünk az emberi természet és a több millió éves evolúciónk ellen? Hát, ha már ezt a blog bejegyzést elolvassa valaki, akkor elindult egy másik úton. Nem lesz belőle felemelkedett lény, se egy mindent tudó, de talán 2 dolgot el tud tudatosan kerülni.

Az egyik ilyen a megerősítési torzítás. Ez az a jelenség amikor csak és kizárólag a velünk egyező véleményt fogadjuk el, vagy a saját véleményünket megerősítő infókat halljuk csak meg. Állítólag ennek hatására csak radikálisabbak leszünk. A kutatások legalábbis erre az eredményre jutottak. Itthon erre remek példa a plakát kampány, a csapból is folyó migránsok, soros, libsi, stop Brüsszel és hasonlók. És persze a média térfelének egyenlőtlen felosztása. Eredménye: olyan helyen rettegnek az öregasszonyok a migráns erőszakolóktól, ahol meg se fordultak. Arról nem is beszélve, hogy az öreglányok titkon várják, hogy valaki miatt kicsit lehessen sikítozni, mert a faluból már 10 éve elment az utolsó tettre kész férfi és Józsi bácsit is a múlthéten temették el, de annak meg már 20 éve nem állt fel a cukor meg a bagó miatt.
Ebbe a hibába magam is beleestem, amikor volt valami információm, majd hogy a világom ne dőljön össze, nem fogadtam el mást csak azt, ami alátámasztotta. Persze fájdalmas volt belátni, hogy eddig tévedtem. 

Egy másik hiba amibe beleeshetünk az naiv realizmus. Ebbe a hibába eső egyén azt hiszi, csak ő látja reálisan a világot. Bárki bármit mond, az tévedés, téves információ, irracionális elképzelés, kamu, humbug, marhaság. Így hiába nyitottak egymás irányába a felek, ha az egyik azt mondja egy számra, hogy 6 másik meg hogy 9. Ugyan azt a számot nézik, de a másik szempontjából megnézni a világot az már túl megy azon a határon, amit agyuk képes lenne akceptálni. Valószínűleg nekem is van ilyen heppem. Igyekszem komoly témákban ezt levetkőzni, de ha valaki azt mondja, hogy az asztráltestének most volt beöntése, az kicsit sok lesz nekem is.

Szóval, ha a fent említett két hibát észben tartjuk és igyekszünk nyitottak, jó szándékúak lenni, valamint a pozitív visszajelzésekkel se fukarkodunk, akkor változhatunk. Vagy tehetünk egy lépést a változás felé, hogy ne az ösztöneink határozzanak meg minket, hanem a tudatunk. Elvégre nem állatoknak tartjuk magunkat.
Talán ezeknek a folyamatoknak kell globálisan lezajlani és akkor eljöhet az a világvége, amit 2012-ben megjósoltak. Illetve arra finomították, hogy spirituális folyamat kezdődött el lezajlani és ha véget ér, akkor megváltozik minden...
Aha... Ekkora hülyeséget...
Hoppá! Van hova fejlődnöm!