Alita a harcos tini, aki azt se tudja pontosan kicsoda, de ez nem rettenti vissza és lepofoz pár "embert".

Ez nem egy spoiler mentes írás.


Előjáróban annyit, hogy nem egy mai sztori az Alita.  '90-es években lett bemutatva Yukito Kishiro jóvoltából. James Cameron szerette volna megfilmesíteni már ekkor, de a pepecselős rendező egészen eddig nem tudott időt szakítani rá. Igazából most se, mert csak a háttérből bábáskodott a produkció felett, így Robert Rodriguez volt aki végül megrendezte az Alitát. És, hogy hogyan sikerült neki? Érdekesen!

Engem már az előzetesek is megvettek. A látvány részletes, gazdag és színes szagos, tehát a szemünknek van mit falnia. A főhősnő szemei  voltak csak furák. Mivel manga az alapanyag, gondolom ezért hagyták így a karaktert, utalva az eredeti műre. A filmben szerencsére nem zavaró, inkább beszédes és kifejező, ami Rosa Salazar érdeme is. Meg természetesen a CGI-on dolgozó embereké.
És, hogy az agynak is jut-t valami táplálék? Jut, de marad hely bőven valami komolyabbnak is. Nem tudom mik lehettek a tervek ezzel a filmmel, de ha felvezetni akart egy sorozatot, akkor elbaltázták. Ha pedig egymagában kellene megállnia, akkor szintén... A történet nem lenne rossz, de pár kérdés és máris látszik, mennyire gyenge lábakon is áll.

A történet a XXVI. században játszódik Roncsvárosban és a felette lebegő utolsó lebegőváros alatt. Valamiért fenemód mindenki oda akar feljutni, de hogy miért olyan mocskos jó ott fent, az nem derül ki. 


A film elején megismerjük Ido dokit, aki a szemétben kutatva találja meg "Alitát". Gyakorlatilag csak egy fej és a mellkas egy része ami megvan belőle. Ehhez csapja hozzá valamikori lányának készített robot testet. Így a kis angyal megszületik. Na de hogyan! Amint felébred, semmi pánik, semmi rémült eszmélés amiatt, hogy gyakorlatilag semmire nem emlékszik. Pár csetlő- botló lépés az ágy mellett, és már egy szende "Szia-val" be is köszön. Az se nagyon érdekli, hogy hol a francban van, hogy ki az a szemüveges férfi előtte, ki az a fekete nő ott mellette, miért van jórészt fémből, miért nincs semmi emléke. Egy pillanattal később már termeli is befele a narancsot. Csak óvatosan kérdezem meg, hogy hova is megy az a narancs? Mert hogy gyomra nem biztos, hogy sok maradt. De tegyük fel, hogy igen. Akkor is még egy egész bélrendszer kell a táplálék megemésztéséhez. Aztán, ahol van bevétel, ott van ugye kiadás... De ez már tényleg csak részletkérdés. A történet haladtával Ido ki is jelenti, hogy az agyának szüksége van táplálékra. Meg gondolom az organikus részeinek. Tehát akkor biztos megoldott valahogy a táplálkozás minden kérdése. Mégis csak egy fejlett robottestről beszélünk, egy központi idegrendszerhez csatlakoztatva.


A történet üteme nekem tetszett, de kicsit minden elnagyolt. A behozott új szereplők mélyítik az eddigiek jellemét a kiváltott reakcióknak köszönhetően. Megismerjük Ido volt feleségét és motivációját, történetesen, hogy vissza akar jutni a lebegő városba. Hugo adja a szerelmi  töltetet, a csalódást, az igazi érzelmi konfliktust. Ugyanis azzal keresi kenyerét, hogy részeket lop le a mesterségesen feljavított emberekről. Hol egy kart, hol valami mást. Ezzel mintegy, kuncsaftokat is biztosít Ido-nak, aki az így szerencsétlenül járt embereket javítja/gyógyítja. Teszi mindezt azért, hogy feljusson a fenti városba.  Az ő piszkos múltja és Alita "állapota" szöges ellentétben áll, már-már a feloldhatatlan konfliktust képez. A film végén Hugo is csak úgy maradhat életben, ha robottestet kap, de forrófejűsége, meggondolatlansága vesztét okozza. Nem sírtam miatta...
A mitől lesz emberi egy gép, vagy a gép és ember közötti határvonalat amúgy is szabadon kezeli a film. Hugo egy alkalommal kijelenti, hogy Alita a legemberibb ember, aki valaha látott. Akkor ott van egy mellékszereplő, akinek konkrétan csak az arca és a fülei természetesek, a többi fém mégis embernek véljük. Vele képez ellentétet a Centúrió-nak nevezett védelmi robot, ami tiszta fém. Kettejük között valószínűleg a szabad akarat képessége a különbség, és egyben a határ is gép és ember között.  Vektor az a szereplő aki a gonoszt jelenti, illetve a gonosz egyik bábját. Az igazi gonosz végig elérhetetlen és csak csatlósai által jelent veszélyt a főhősre. Ezek a csatlósok is kissé súlytalannak hatnak. Egy alkalommal szorul csak segítségre Alita, bár akkor rendesen ellátják a baját. Ettől eltekintve, szinte mindenkit lever, mint vak a poharat. A háttérben való furmánykodás és cselszövés amivel operálnak, egy ellenségre bízzák csak a fizikai veszély szimbolikáját.

Alita múltjáról keveset tudunk meg. Meg úgy az egész világ múltjáról. Pedig az valami vérpezsdítően izgalmasnak hat a felvillantott emlékképek alapján. Annyi derül csak ki, hogy a Földet a Marsról jövő ellenség pusztította el, és ennek a haderőnek az egyik tagja volt Alita. A 2-3 alkalommal felvillanó emlékképek izgalmas csatákat festenek le, egy régi kapcsolatra is van bennük utalás. Ido is lassan beavatja a tényekbe Alitát, hogy ő egy harcos, aki 300 éves. Na ezt se magyarázza túl a film. Akkor most 300 éven át feküdt a szemétben egy roncs fém testben egy központi idegrendszer, aminek ugye kell a táplálék, vagy csak fentről dobták le, kis idővel azelőtt, hogy Ido megtalálta? Gondolom az ilyen kérdésekre az eredeti manga adna választ, de így a film csak inog-binog.


A múltra való utalások sokszor már legendaként beszélnek a múlt technikájáról. Alita talál egy valamikor lezuhant űrhajó roncsában egy testet, ami kompatibilis az ő idegrendszerével és együtt alkotnak egy "fegyvert".  Egy kardra is szert tesz, ami szintén a valamikori támadók technikai tudását dicséri. Magyarul, régen minden jobb volt, most közelébe se érünk annak amit egykor a támadók képviseltek.

Összességében tetszett a film, de sajnos több kérdést hagyott bennem, mint amennyi választ kaptam. A harci jelenetek bámulatosak, a CGI nagyon szép. A szereplők motivációja is kb követhető, bár nem mindenkinél. Nem kell túlagyalni és akkor élvezetes film, de a vége attól sikít a folytatásért. Lehet hiába várjuk...