Érdekes dolog az asszociáció.
Az egyik este a Gladiátor című film ment a tv-ben. Annál a jelenetnél csatlakoztam be, ahol Marcus Aurelius az elmúlásáról beszélgetett Maximus-sal. Elgondolkozott, hogy a következő generációk, hogyan fognak rá emlékezni, s miként fogják emlegetni. Úgy fognak róla majd beszélni, mint politikus, filozófus vagy zsarnok?
Snitt!
Másnap a csapból is a közelgő Puskás Stadion átadása folyt. Cikkek mesélték róla, mi volt a helyén, mi lett most, mekkora és meddig épült stb. Tegnap este megtörtént az átadás meg az első meccs is. Történelmi pillanatnak nevezték az átadást a résztvevők. Hogy tényleg az volt e, majd elválik, de a történelem tényleg a szemünk előtt zajlik, akár észrevesszük, akár nem. Egy bizonyos rendszerhez, egy személyhez biztosan köthető lesz, akár az építkezés, akár az átadás vagy mind kettő. És vajon mit gondolnak majd arról az emberről, akinek a nevéhez a mostani rendszer kialakulása leginkább köthető? Akinek hobbijára többet költöttek ezzel az új stadionnal, mint a vidéki támogatási programra szánt teljes összeg.
Snitt!
Mosogatás közben azon gondolkoztam, vajon mennyibe kerül majd ennek az új stadionnak a fenntartása. Volt e ténylegesen létjogosultsága, egy ekkora monstrumot építeni, vagy csak nagyravágyás egy újabb példája. Eszembe jutott közben egy másik jelenet, egy másik filmből. A tizedes meg a többiekben a Major Tamás által alakított Albert sóhajt fel, búsan dúdolva pár sort, mintegy saját magát biztatva, kitartásra ösztökélve: "Minden elmúlik egyszer, minden végére ér!"

Érdekes volt az a történelmi helyzet, amiben a film játszódott. A hátráló német csapatok és az előretörő oroszok közötti "légüres" térben próbálnak a nem elkötelezettek lavírozni, miközben saját honfitársaik meggyőződéses tagjai elől is menekülni kell.
Snitt!
Visszacsöppenek a jelenbe és elgondolkozok. Német cégek gyáraiban dolgozik több ezer magyar. Közben a regnáló kormány orosz hitelből épít atomerőművet és kínaiból vasutat. A határokon belül pedig három tábor van: hatalmat támogató, hatalmat ellenző és azok, akiknek az elköteleződés nem egyenlő az önmeghatározással, akik a szekértáborok közötti harcot már rég lecserélték volna a párbeszédre.

De, ahogy Alfréd mondta: "Minden elmúlik, minden végére ért!"