Október 13-án megtörtént egy kisebb csoda. Az önkormányzati választásokon az ellenzéki összefogás sikereket ért el, egy igen csak kiegyensúlyozatlan környezetben. A kormány lehengerlő sikerről beszélt és az ellenzék is. Lássuk be, ez így nem lehetséges. A számok az ellenzék szavát igazolják és a számok a kormány szavát is igazolják. Csak nézőpont kérdése.
Aztán jött pár hír. Zuglón Horváth Csaba szeretné átláthatatlanabbá tenni a gazdálkodást. Majd a pesterzsébeti ellenzéki tömörülés bruttó 441 ezres fizut szavazott meg magának. Ez 20%-os béremelés. Ennek szerintem bárki örülne, de szinte alig páran tehetik meg, hogy csak így megemeljék saját fizetésük. Annak fényében is kicsit fura ez a történek, hogy a kormánypárt képviselői 5-10-15%-os emelésről beszéltek. Ettől ezért még nem olvadok el és nem sajnálkozok amiért más kezében az istráng. Másrészről ez a viszonylag magas béremelés kissé visszás annak fényében, hogy a korrupció felhánytorgatása volt az ellenzéki kommunikáció sarokköve. Persze lehet ez a fizu is kevés az elvégzett munkához képest. Tudja a fene, hogyan van beárazva a képviselői munka.

Ezek után jött Hadházy Ákos táblás előadása.

Tisztázzuk!
A Parlament nem az ilyen megnyilvánulásokra való. Konstruktív munkának kellene folynia ott. A nép képviseletének! Olyan embereknek kellene ott ülniük, akik azokért tesznek, akik bejuttatták őket oda. E helyett vannak akik évek alatt meg se mukkannak. Megint mások csak a kormány szekerét tolják, még akkor is ha nyilvánvaló, hogy az nem képviseli az emberek érdekét. És ugye: Boldog Karácsonyt!
Természetesen Kövér Laci bácsi folyamatos rendre utasítása, büntetése, mind a képviselők felé, mind a média irányába, teszi a Parlamentet azzá a hellyé, aminek NEM szánták szerintem sose!

A Fidesz-KDNP szégyen gyülekezet jelenleg többséggel van jelen a neves patkóban. Bármit megtehetnek, nincs szükségük párbeszédre, mások véleményének komolyan vételére, az érvek meghallgatására, ne adj Isten, végig gondolására. Semmi, de tényleg semmi nincs, ami hatna rájuk, ami után párbeszéden alapuló munkát kezdenének el.
Ebben a közegben az ellenzéki képviselők bármit mondhatnak, az érvek úgy tűnnek el a narancsos fejek vákuumjában, mint Borkaiban a kokaincsíkok!
Tehát az ellenzék eszköztelen, fegyvertelen abban a harcban, amit parlamenti munkának neveznénk. Mondhatjuk, hogy esélytelen, mint egy féllábú ember a seggberúgó versenyen.

Erre a lehetetlen helyzetre Hadházy számos alkalommal rámutatott. Utalt rá nem egyszer, hogy az ellenzék vonuljon ki az ülésteremből. Inkább szervezzék meg, a hátországukat az ellenzéki pártok, hiszen az ülésteremben nem tudnak elérni semmit. Az, hogy az ellenzéki képviselők mégis bent vannak, azt jelenti, hogy részt vesznek ennek az egész "színháznak" a működtetésében. Nem tudom, hogy milyen okok tartják bent őket, de az az indok, hogy így dolgoznak az őket megválasztó polgárokért, a fent említett okok miatt eléggé sántít. Nyilvánvaló, hogy ez nem igaz. 

Hadházy tehát egy olyan eszközt választott, amit bent megtehet és ami talán eléri a kormánypártok ingerküszöbét. A kormány megteremti saját démonját, ami azon a játszótéren játszik, amit meghagytak neki és   olyan eszközökkel amik még a kezében vannak, bármi is az ára. Jakab Péter is adott már tésztát és buktát is Orbán Viktornak. Őt nem próbálták elgáncsolni, miközben odament Orbánhoz. Hadházy lépése viszont tettekre sarkalta a hű párttagokat, akik a kedves vezető segítségére siettek.
Kövér László pörölye persze ismét lecsapott és mutatóba a sajátjait is legyintette kicsit, mondván, az ő fellépésük is sértette a házszabályt. Természetesen a kapott büntetések aránya messze eltérnek egymástól, de mivel nem ismerem a pontos szabályokat, gondolom ez így arányos az elkövetett vétségekhez viszonyítva. De ilyenkor ne felejtsük el, hogy az az ember szabja a büntetéseket, aki az újságírókat egy kordonnal körbekerített pár négyzetméteres helyre zárta, és a parlamenti újságírást, közvetítést kiherélte.

Pár napja Hadházy Ákos hozzánk, választópolgárokhoz fordult. Ahogy írta, hozzánk fellebbez és kéri, hogy segítsük munkáját azzal, hogy a kapott büntetésének kifizetésébe beleszállunk anyagilag is.
Szedjük akkor kicsit darabokra ezt a dolgot:
-van egy képviselő, aki közpénzből kapja a fizetését.
-vannak az adófizetők, akik, ahogy a megnevezésben is benne van, adót fizetnek, ezért persze cserébe el is várnának valamit. Például jó, hatékony érdekképviseletet vagy normális utakat, egészségügyet, oktatás, hogy párat említsek.
-van egy lehetetlen helyzet a parlamentben, ahol lassan csak hasonló dolgokkal tudják kifejezni véleményüket úgy, hogy érdemi reakciót is kapjanak. Persze ilyenkor büntetés lesz a történet vége.
-majd most a büntetés kifizetésében szintén az adófizetőknek kellene áldozatot hozni.
-természetesen Ákos nem az adófizetőket akarta büntetni a bemutatójával, de eléggé kontraproduktív volt. A közvetítés kicsit se informatív vagy pártatlan a kormány oldali médiában. Az ellenzéki vagy független (vagy nevezzük bárminek) sajtót pedig, a kormányt támogatók biztos, hogy elenyészően kevesen fogyasztanak, még kevesebben gondolkodnak el rajta, valamint az ellenzékieknek se mond olyat, amit már ne tudtak volna.
-az ellenzék nyilván tudja, hogy egy színházban vesz részt, erre Ákos is utalt.

Az önkormányzati választások eredményétől nem estem hanyatt, nem gondoltam, hogy ettől minden megváltozik, de reménykedtem, hogy valami elindul majd a változás irányába.

De most kinek kellene Hadházy lovának faszát kifizetnie? Kinek kellene megint áldozatokat hozni?
A 13-ai eredmények után azért azt kijelenthetem: Édesanyám! Nem ilyen lovat akartam!